A szombati Hangfoglalás egyik legnagyobb eseménye volt számomra az Alapi Band fellépése. A Piköp.hu hasábjain eddig még nem volt példa arra, hogy koncertet mutassunk be. A koncertekben pont az a pláne, hogy olyat kap az ember (a hangnyomástól a fal adja a másikat), amit otthon nem tud.

Ami miatt beszuszakoltam ide, mert ezt azt előadást látni kell. Ilyenkor büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Volt sok minden a történelmünkben, amire büszkék lehetünk, de gyerekek, Alapi István a jelen. Lehet, hogy elfogult vagyok és talán a magyar fülzsírban a magyaros dallamok jobban törik az utat, de ki kell mondjam, Alapi mester iskolázza a külföldi sztárokat. A mai 28 perces jelenésükben volt minden: blues, klasszikus rock, progresszív metál, tekerés, vibrátózás, ilyen sokoldalú de mégis egységes zenét régen hallottam. Nem akarok neveket sorolni, de láttunk már gitárhőst blues-zal beégni, tekerőbajnokot, akinek az elmúlt 10 évben kijött anyagaiból 5 másodpercet nem tudok felidézni, annyira dallamtalan bélsár az egész. Van még a heroinról épphogy lekattant, bozóthónaljú, de trikót kedvelő, az 50 felé közeledő, zeneileg 30 éve egy helyben toporgó műmájer Harkonnen báró és még lehetne sorolni. Alapin viszont nehéz fogást találni, aki nem hiszi, járjon utána:

Természetesen Alapi István játéka nem lenne teljes egy tökéletesen kezére dolgozó zenekar nélkül. A mai fellépését Földes Ádám dobbal, Beke Márk billentyűkkel és Baranyi Gergő basszusgitárral tette kerekké. Eddig még csak két EDDA-mentes Alapi fellépésen vagyok túl, de holnap megyek bérletet váltani. :D